Abszurdánia – részlet

Előszó

A könyvben TiSza Party Dömödér összegyűjtött műveivel ismerkedhet meg a kedves olvasó.

TiSza Party Dömödér születésének körülményeiről nem sokat tudunk, de ismereteink szerint abban az időben még egészen apró kis fiúcska volt. Ebből az alkotásra alkalmatlan állapotból küzdötte fel magát egyre magasabbra a felnőttkorhoz vezető rögös úton, egészen korán bekövetkezett halálig. Hogy ez pontosan mikor volt, azt sajnos nem tudjuk, de nem is érdekel minket, hiszen a halott író mindenképpen halhatatlan. Másképp fogalmazva csak a halott író nagy író. A nagysággal ez mindig így van, kivéve a nagykeblű hölgyek kebleinek esetét, melyek dolgában viszont éppen fordított a helyzet.

TiSza Party Dömödér életművének kutatói egybehangzóan állítják, hogy élete sokkal hosszabb is lehetett volna, ha nem hal meg olyan fiatalon. Rövid életéről és munkásságáról sajnos egyetlen fellelhető dokumentum sem maradt a levéltárak és könyvtárak sokaságában, ezért számról–számra terjedő hagyomány útján fennmaradt műveit saját emlékezetemre hagyatkozva voltam kénytelen lejegyezni. Magasztos tettem nemes példájával arra kívánom buzdítani az eljövendő korok ifjú nemzedékét, hogy magasztos tetteik nemes példájával buzdítsák az eljövendő korok ifjú nemzedékét.

TiSza Party Dömödér rövid életének tevékeny időszaka alatt az irodalom több területén is maradandót alkotott. Elsőként műfajteremtő hiánypótló tanulmányait kell megemlíteni. Ezek a több tudományágat is mellőző értekezések az alapos gondosság hiányát eszközül választva a közérthetőség hiábavalóságának leküzdésével fogalmazzák meg az élet nagy kérdéseire adott válaszokat. TiSza Party Dömödér egyéb írásaira is jellemző, hogy az értelmi fölöslegesség lecsupaszított álarcába burkolózó váratlan mélységek fátylán keresztül kibontakozni látszó mindenség lényegét ragadják meg, s az így létrejövő felfokozott hatások eklektikus részeként mintegy magukba olvasztják az olvasót.

Reménytelen feladatra vállalkozna az, aki TiSza Party Dömödér műveit saját szavaival szeretné lefesteni. Szerencsére erre most nincs is szükség. Fáradhatatlan és szorgos gyűjtőmunkám eredményeképpen ugyanis módomban áll az eredeti, csorbítatlan szövegek közzétételével megismertetni a kedves olvasót e kiváló férfiú irodalmi tevékenységének színe–javával.

 Jó szórakozást!

A függönyök tündöklése és bukása

A függönyök már az év első napján megjelentek az országban, de közel két hónapig nem vette észre őket senki. Pedig ott mászkáltak az utcákon, tereken, elvegyültek a járókelők között, még a járművekre is felszálltak, ám jelenlétük mégsem keltett feltűnést.

Ezt az érthetetlen tényt decemberi tárgyalásán Felfújt Bertalan az Országos Főtestületi Hivatal főtestnöke azzal magyarázta, hogy a függönyök alkati felépítése oly mértékben hasonlít az emberéhez, hogy a különbség gyakorlatilag észrevehetetlen. Az Első Emeleti Bíróság a vádlott védekezését elfogadta, ám ennek ellenére bűnösnek találta a terhére rótt hivatalból elkövetett semmittevés és gondos veszélyeztetés vádjában, ezért halmazati büntetésként újabb három évre a Hivatal főtestnöki teendőinek ellátására kötelezte. Az ítéletet két évre felfüggesztették a bírósági hirdetőtáblára.

Felfújt Bertalan függönyökkel kapcsolatos vallomása megosztotta az ország lakosságát. Többen azt állították, hogy a függönyök mindenben az emberekhez hasonlóak, azzal az elhanyagolható különbséggel, hogy nincsenek végtagjaik, fejük és más elálló testrészük. Mások szerint a főtestnök hazudik, és a függönyök valójában nem mások, mint Felfújt Bertalan feketeruhás gárdistái, akik az éj leple alatt az iskolákba belopózva leöntik a számítógépeket kakaóval.

Fergeteg Ferke, a Röppenő Riporter a témát meglovagolva szélsebesen bejárta az országot, hogy tényfeltáró riportjaival az érdeklődők elé tárja a meztelen igazságot.

– A függönyök, mint a rosseb – állította Benke Jóska illatosbereki dűlőtulajdonos, aki a néhány hét alatt létrejött Függönyügyi És Népképviseleti Központ (közismert nevén a FÜGÉNK) vezetőjeként a téma egyik legnagyobb szakértőjének számított. – Olyan hogyishívjákok, amint ahogy gyünnek, de mink először észre se vettük. Egyszer csak ottan voltak, merhogy kebeleztek. Mán akik látták őket. Csak mi még élünk. De ez se sokáig!

Mások is hasonló tapasztalatokról számoltak be.

– Amikor a függönyök megjelentek az országban, még nem tudtuk, hogy sokat szenvedett hazánkra mily borzalmas veszély leskel – elemezte a helyzetet Körbezár János, a Függöny– és Tyúkszemirtó Központ (röviden FÜTYIK) elnöke. – Ezek a sorsrontó teremtmények úgy járnak–kelnek vértől ázott szent földünk talaján, mintha öröktől fogva nemzettestünk részei lennének. Most sírva gyászolja áldozatait a hon, midőn az elhunytak hozzátartozói joggal teszik fel a keserű kérdést, vajh mit tettek az ország vezetői a tragédia megelőzésére! Mert kérem tisztelettel, mit tettek? A választ tudjuk: semmit! Eltagadhatatlan, hogy a függönyök azért szivároghattak be közénk ily alantas módon, mert a hatóságok semmit se cselekedtek a probléma megoldásának tárgyában! Ez a tragédia ismét bebizonyította, hogy a Főtestületi Hivatal alkalmatlan az ország vezetésére! …